Kell-e félnünk a GMO szójától? – A génmódosított szójával kapcsolatos EU-s és magyar szabályozás áttekintése
Miért káros a génmódosított szója?
Sokan félnek a génmódosított növényektől, de valójában maguk sem tudják, hogy miért. GMO-nak minősül az a szervezet, “amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján” (az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve 2. cikk (2) bek.).
A génmódosítás önmagában nem jelent veszélyt ránk: arra, hogy egy génmódosított növény káros hatással lenne az egészségünkre, nincsen tudományos bizonyíték (sőt, akár még egészségügyi előnyökkel is járhat, pl. magasabb tápanyagtartalmú élelmiszer is előállítható ezzel a módszerrel). A szója génmódosítása tehát önmagában nem teszi az egészségünkre ártalmassá ezt a hüvelyest. A problémát akkor érthetjük meg, ha a GMO szója termesztését és az annak során használt vegyszereket vizsgáljuk – azaz arra a kérdésre keressük a választ, hogy mégis miért módosítják a szója génállományát?
A génmódosított szójában a genetikai anyagot olyan módon változtatják meg, hogy a beépített gén, mellyel eredetileg nem rendelkezett, ellenállóbbá tegye a rovarokkal, kártevőkkel és – ami itt a valódi probléma – a vegyszerekkel szemben. A génmódosítás azért hasznos a termesztőnek, mert sokkal költséghatékonyabbá és egyszerűbbé teszi a termelést, hiszen totális gyom- és kártevőirtást végezhet anélkül, hogy a genetikailag módosított növény károsodna.
A GMO szójába beépített gén megvédi a növényt a glifozát elnevezésű, gyomirtókban található összetevőtől – azaz míg a gyomok totálisan kipusztulnak, a szója megmarad, potenciálisan magas glifozáttartalommal. A glifozátot a WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége is a potenciálisan rákkeltő anyagok csoportjába sorolta. Ez tehát a valódi probléma a GMO szójával.
GMO szójatermelés a világban
A világ szójatermelésének több mint 70%-a GMO szója. Ezt szokták felhozni a legtöbben az emberi szójafogyasztás káros hatásainak alátámasztására, mondván, hogy akkor amit mi növényi étrenden elfogyasztunk, az jó nagy eséllyel GMO. Amellett, hogy nincsenek tisztában az uniós szabályozással, valószínűleg azt sem tudják, hogy a világ GMO szójatermelésének legnagyobb részét az ipari állattenyésztésben, az állatok takarmányozására használják fel.
Az EU-ban ugyanis a takarmányokban engedélyezett a GMO szója (EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1829/2003/EK RENDELETE III. fejezet), viszont az ilyen táppal etetett állatokból készült hústermékeken, általuk termelt tejből készült tejtermékeken és a tojáson sem kell feltüntetni ezt a tényt. Aki tehát nagyipari állattartásból származó állati alapanyagot vásárol, az nagy eséllyel magas glifozáttartalmú szójával etetett állat húsát/tejét/tojását fogyasztja el.
Ezzel szemben az emberi fogyasztásra felhasznált GMO szója uniós szabályozása szigorú és teljesen transzparens, ezt mutatom be a továbbiakban.
Az Európai Unió szabályozása és a címkézési kötelezettség
GMO TERMÉKEK FORGALOMBA HOZATALA AZ EU-BAN
Az uniós GMO-szabályozás alapja az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1829/2003/EK RENDELETE a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról.
A rendelet alapján
- élelmiszerként történő felhasználásra szánt GMO-t,
- GMO-kat tartalmazó, vagy azokból álló élelmiszereket,
- GMO-kból előállított élelmiszereket, vagy GMO-kból előállított összetevőket tartalmazó élelmiszereket,
- takarmányként való felhasználásra szánt GMO-t,
- GMO-kat tartalmazó, vagy azokból álló takarmányt, vagy
- GMO-kból előállított takarmányt
csak akkor lehet forgalomba hozni, ha az rendelkezik a rendeletnek megfelelően megadott engedéllyel és az engedélyezés vonatkozó feltételei teljesülnek (4. cikk (2) bek. és 16. cikk (2) bek.). Tehát ezek az élelmiszerek hivatalos hatósági engedélyezési eljárás útján bekerülhetnek a forgalomba az Európai Unióban.
Az EU-ban engedélyezett GMO élelmiszerekkel és takarmányokkal kapcsolatban az áruk szabad mozgásának elve érvényesül, azaz eljuthatnak a tagállamokba. Ez azt jelenti, hogy a GMO termékek forgalmazásának engedélyezése kívül esik a tagállami hatáskörön: Magyarország nem tilthatja meg, hogy egy, az EU-ban már engedélyezett GMO terméket a területén is forgalmazzanak.
A CÍMKÉZÉSI KÖTELEZETTSÉG
Ami számunkra az egészet átláthatóvá és biztonságossá teszi, az a címkézési kötelezettség. Nézzük, mit mond erről az 1829/2003/EK rendelet 2. szakasza:
Főszabály szerint a piaci szereplők kötelesek feltüntetni a GMO-ból álló vagy azt tartalmazó termékek címkéjén vagy kiszerelésén, hogy “ez a termék géntechológiával módosított szervezetet tartalmaz” (13. cikk).
A címkézési kötelezettség alól egyrészt kivételt képeznek azok az élelmiszerek, “amelyek az egyes összetevők vagy az egyetlen összetevőből álló élelmiszer legfeljebb 0,9 százalékos arányában olyan anyagot tartalmaznak, amely GMO-kat tartalmaz, azokból áll vagy állították elő, feltéve, hogy ez az előfordulás véletlen és technikailag elkerülhetetlen” (12. cikk (2) bekezdés). Annak megállapítása érdekében, hogy ezen anyag előfordulása véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen, a vállalkozóknak bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságok felé, hogy megfelelő lépéseket tettek az ilyen anyag előfordulásának elkerülésére (12. cikk (3) bekezdés).
Mindez azt jelenti, hogy egy olyan élelmiszer, amelyen nem látunk kifejezett GMO-jelölést
- egyáltalán nem GMO, vagy
- legfeljebb 0,9 %-ban tartalmaz GMO-t, de az is csak véletlenül és technológiailag elkerülhetetlenül kerülhetett valahogy bele (és mivel a vállalkozó köteles mindent megtenni az ilyen anyag előfordulásának elkerülése érdekében, erre is igen kicsi az esély).
A címkézési kötelezettség viszont nem vonatkozik a méhészeti termékekre, illetve a génmódosított takarmányt fogyasztó állatok tejére, húsára, vagy tojására (csak az általuk fogyasztott takarmányra). Tehát az olyan állati termékek, amelyek nem tartalmaznak ilyen címkét, azok ugyanúgy lehetnek GMO szójával etetett állatokból készült termékek (és nagy valószínűséggel azok, hiszen Magyarország az importált, olcsóbb génmódosított szóját az állatok takarmányozására használja fel).
Az inverz címkézés – a GMO-mentes jelölés jelentősége
A GMO-termékek kötelező uniós címkézése mellett a tagországok nemzeti hatáskörben szabályozhatják, hogy mely esetekben lehet feltüntetni az élelmiszereken vagy takarmányokon a GMO-mentességre vonatkozó jelzést.
Magyarország a GMO-mentességre utaló jelölésről szóló 61/2016. (IX. 15.) FM rendeletben bevezette az inverz jelölést, amely azt jelenti, hogy a piaci szereplők a “GMO-mentes” jelölést feltüntethetik a termékükön, ha az adott élelmiszer GMO-t még az uniós 0,9 %-os küszöbnél is kisebb mértékben, legfeljebb 0,1 %-ban tartalmazhat, feltéve hogy ez a 0,1% csak véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen (több összetevőből álló élelmiszer esetén ezt a határértéket az egyes összetevők tekintetében kell alkalmazni).
Ezt a jelölést alkalmazhatják a GMO-mentes takarmánnyal etetett állatok húsa, teje, tojása tekintetében, illetve a méhészeti termékek esetében is. Azt azért érdemes tudni, hogy a jogszabály különböző időtartamokat határoz meg az egyes állati termékek esetén, amelynek elteltével az állatot “GMO-mentes takarmánnyal etetettnek” minősíti, tehát úgy tekinti, hogy ezidő alatt a korábban másképpen etetett állatnál is “kiürül” a GMO takarmány”. Ez például szarvasmarhafélék, juh és kecske esetén a jelölendő tej lefejését megelőző legalább három hónap – ez azt jelenti, hogy a tejre ráírhatják, hogy GMO-mentes akkor is, ha a tehenet egész életében GMO-szójával etették, de a fejés előtt 3 hónappal áttértek GMO-mentes tápra (61/2016. (IX. 15.) FM rendelet 5.§ (3) bek.).
Magyarország GMO-mentes politikája
Míg Magyarország az EU-ban már forgalomba hozott GMO-termékek hazai forgalmazását nem tilthatja, tagállami hatáskörben szabályozhatja a GMO-termékek hazai termesztését. Magyarország e tekintetben GMO-mentes politikát folytat, azaz maga az Alaptörvény szabályozza, hogy magyar földbe nem lehet génmódosított magot vetni.
„XX. cikk
(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal […] segíti elő.”
Ez azt jelenti, hogy Magyarország csak importál, de nem termeszt GMO szóját. A Magyarországon termesztett szójából készült szójatermékek teljesen biztonságosak és szerencsére kapható is ilyen szójatermék, pl. magyar szójából készült tofu.
Összefoglalás
A problémát tehát nem a génmódosított növények, hanem az ilyen növényekben potenciálisan felhalmozódott növényvédőszerek jelentik. A szabályozást áttekintve az emberi fogyasztásra szánt génmódosított szójatermékektől való félelem Magyarországon nem megalapozott, kivéve, ha az adott termék címkéjén kifejezetten feltüntették, hogy genetikailag módosított szervezeteket tartalmaz (amennyire tudom, aki kereste, az sem talált ilyet). Valós félelem az állati termékek esetén merülhet fel.
Röviden levezetve:
- Ha egy emberi fogyasztásra szánt szójaterméken nincsen feltüntetve a GMO-címke, akkor a benne található szója nem GMO, de véletlenül vagy technikailag elkerülhetetlenül 0,9 %-ig akár belekerülhetett GMO szója is. Legalább 99,1 %-ban azonban GMO-mentes.
- Ha még ennél is biztosabbat, legalább 99,9 %-ban GMO-mentes terméket keresünk, akkor válasszuk az inverz jelöléssel ellátott, azaz “GMO-mentes” felirattal címkézett szójatermékeket, hiszen ezekbe csak legfeljebb 0,1 %-ban kerülhet GMO szója véletlenül vagy technikailag elkerülhetetlenül.
- Ha még biztosabbra akarunk menni, akkor válasszunk BIO szójaterméket, amelynél fölöslegesen nem használnak vegyszereket (korlátozott a használható vegyszerek fajtája és mennyisége), illetve glifozátterhelés ezzel kapcsolatban nem merül fel.
- A másik, 100%-ban biztonságos választás – Magyarország GMO-mentes politikájának köszönhetően – a Magyarországon termesztett szójából készült szójatermék. Ráadásul még a hazai termékek között is találunk BIO terméket.
A szójában található fitoösztrogénekkel kapcsolatos mítoszok lerombolására ajánlom Dr. Gergely Anna bejegyzését illetve Jankó Robi táplálkozáskutató szójával kapcsolatos posztjait.
